Somló, a varázslatos 435 méter magas tanúhegy, számos, a turistáknak is meglepetést okozó természeti csodát rejteget. Ilyen a közelben álló Kőkonyha, ami Somló déli lejtőjének tetején, a bazaltorgonák által körbevett, és közöttük kialakult természetes gyepes térséget jelenti. Ide szűk nyíláson át lehet belépni, és ezt az ég felé nyitott térséget jelöli a népi elnevezés. Az itt rakott tűz füstje, a bazaltorgonákkal körülhatárolt kürtőn keresztül távozott az ég felé.

A megkövesedett egykori tüzes vulkanikus láva kihűlt bazaltsípjai évmilliók által kialakult természeti képződmények. A „KŐ” szóösszetétel a magyar táj-földrajzi-dűlőnév adásban gyakori (pl: Kőkút, Kőkoporsó, Kőfarka, Kőhalom, Kőhíd), de a somlói Kőkonyha szőlőhegyi név országosan is egyedülálló.

A bazalt ezen a borvidéken az uralkodó kőzet, illetve a borok egyediségének záloga. A fő talajtípusok: bazalttörmelékes löszvályog, bazalt anyagú lejtőtörmelék és tufa málladék, köves, bazaltmálladékkal kevert barna erdőtalaj. A somlói borok illatában és ízében uralkodó minerális jelleg a talajból fakad. A déli fekvésű, rendkívül meredek Kőkonyha környékén találhatók a legmagasabban fekvő szőlőültetvények. A mikro-klimatikus adottságok is itt a legjobbak, amik a termett szőlők és borok minőségében, árában is megmutatkoznak.